Nem is gondolná az ember, mennyi szép mese létezik a világon az elmúlásról. Nekem sokáig Rebecca Cobb és Julia Donaldson Papírbabák című könyve volt a kedvencem, kisebbeknek tökéletes választás. Aztán az idén felfedeztük Tóth Krisztina Felhőmesék című művét Timkó Bíbor rajzaival és beleszerettünk a történetekbe, melyek kicsit nagyobbaknak tökéletesek.
Ha a számunkra nehéz ezekről a kérdésekről a gyerekeinknek beszélni, akkor jó, ha először a saját érzéseinken próbálunk dolgozni. Ehhez a Kapcsolódó Nevelésnek van egy csodálatos eszköze, a Páros meghallgatás. Ez egy ingyenes, bárki által elsajátítható módszer, mely sokat tud segíteni abban, hogy biztonságos, nyugodt körülmények között egy másik ember megértő, támogató hozzáállása mellett valamennyit letegyünk azok közül a nehéz kövek közül, melyek a szívünket nyomják.
A Buborékmesében egy gyönyörű példát olvashatunk, hallhatunk (hangoskönyv változat is létezik, ahol a meséket Szinetár Dóra olvassa fel) arról, hogyan beszélnek a Bubor szülők a gyerekeiknek a halálról. Azoknak a gyerekeknek, akik a világ legszebb kertjébe születtek egy forró nyári napon, egy kislány ötletének köszönhetően. Persze előbb vagy utóbb, mind kipukkadtak. De Lili még lefekvés után is sokat gondolt rájuk, mert “a kert éppen tőlük volt olyan varázslatosan szép.”
