Előadást tartok pénteken “Békés testvérek? – Békés testvérek!” címmel, és ennek kapcsán jutott eszembe a világ egyik leghíresebb testvérvérpárja. Mert nem csak hogy híresek ők, de:
“Volt egyszer két testvér, Jancsi és Juliska. Jó testvérek voltak, nem veszekedtek, verekedni meg aztán soha, inkább vigyáztak egymásra, Jancsi Juliskára, Juliska meg Jancsira, más úgyse nagyon vigyázott rájuk, ki is vigyázott volna, az apjuk favágó volt, egész nap fát vágott az erdőben, a mostohaanyjuk meg, mert mostohájuk volt, hol erre, hol arra járt.”
Nem volt nagyon kinek veszekedjenek szegények, hiszen senki sem figyelt rájuk, senki sem törődött igazán velük. Egymásnak voltak ők, ketten, hát inkább összefogtak. Összefogtak a mostohájuk ellen, a gonosz boszorkány ellen.
Ezt az aprócska, de igen hatásos trükköt leshetjük el mi is a könyvből: változzunk gonosz boszorkává, menjünk oda hozzájuk, amikor épp civakodnak, fogdossuk kicsit meg őket, ellenőrizve, hogy híztak-e már, és mondogassuk közben:
“Lássuk csak, lássuk csak! Finom falatkák, finom falatkák! Kicsit soványkák! De finom falatkák! Mind megeszem őket a finom kis falatkákat!” és tegyük hozzá, “Biztos nem tudnak engem feldönteni, kemencébe berakni ezek a kis finom falatkák…ham-ham…”
Majd hagyjuk őket összefogni ellenünk, hadd döntsenek fel minket, “tegyenek a kemencébe”, vagy szaladjanak el előlünk, mi meg kergessük meg őket. A helyzet dinamikája azonnal megváltozik, amint színre lépünk, hiszen azt a sok rossz érzést, feszültséget, amit éreznek, van kinek átadni, és nem kell egymásra zúdítani.
Itt szeretném kihangsúlyozni, hogy mindezt csak akkor tegyük, ha mindegyik gyermekünk nevetni kezd, veszi a lapot, a játékra invitálást! Ha nem ez történik, annak két oka lehet:
- a jelenlétünk hatására feltörtek az érzések, melyek már annyira túlcsordultak a gyermekünkben, hogy ő ebben a pillanatban nem képes játékra, csak kiabálásra, sírásra.
- maga a játék ijesztő a számára, ami lehet a mese hatása. Ebben az esetben semmiképp sem próbálkoznék ezzel a játékkal, és a mese felolvasását is hanyagolnám, ugyanis valószínűleg túl korán találkozott vele, túl ijesztő volt a számára a történet. Ilyenkor még a sírást mindenképpen meghallgatnám, hogy ezt a rémísztő érzést feldolgozza a mi megnyugtató jelenlétünkben, de a továbbiakban kerülném a kiváltó mesét és a hasonlókat is.
Fontos, hogy tudjuk, hogy nem rossz testvérek a mi Jancsikáink és Juliskáink sem, csak épp rosszul érzik magukat, vagy nem érezték a mi biztonságot adó közelségünket az elmúlt időszakban, és a legkézenfekvőbb megoldás ilyenkor a testvérükbe valami oknál fogva belekötni, belekapni. Majd ha a figyelmünk, jelenlétünk, kapcsolódásunk előhívja a nagy érzéseket, nekünk már csak ott kell állnunk és szeretettel, megértéssel fogadnunk azokat.
Jacob és Wilhelm Grimm meséje alapján elmeséli Mosonyi Aliz, rajzolta Agócs Írisz.
Pagony kiadó, 2007.
