Titkos reggeli

A blog tavalyi indulásakor született már egy poszt az elsők között az egyik kedvenc mesekönyvünkről, Vadadi Adrienn: Titkos vacsorájáról. Van annak egy párja is, a Titkos reggeli, azt adták ki korábban, és nekünk is az volt meg először. Ma abból is a legkedvesebb mesénk következik, amelyet a kislányom már kismilliószor kért.

Palacsinta-hiszti

A meleg nyári napot a család (anyu, apu, Andris és Juli) a strandon töltötte. A szülők lelkesen játszottak mindenfélét a gyerekekkel egészen délig, amikor már nagyon melegen tűzött a nap. Az anyuka árnyékba parancsolta a kölyköket, és elővett mindent, amit ebédre csomagolt: hideg limonádét, szendvicseket, sárgabarackot, cseresznyét. Julinak azonban nem tetszett a kínálat. Palacsinta után sóvárgott. A szendvicsének csak a felét ette meg, és lekváros palacsintáért könyörgött. Az apuka végül beadta a derekát, beállt a sorba, és rendelt a gyerekeknek egy-egy palacsintát: Andrisnak kakaósat, Julinak lekvárosat. Leültek a plédre elfogyasztani a finomságot, amikor Juli, látva a finom kakaóport Andris palacsintájából szóródva, meggondolta magát, és mégiscsak kakaósat szeretett volna.

És itt következett a remek kapcsolódós, játékos megoldás: Nem vettek ugyanis Julinak még egy palacsintát (bevallom őszintén én ennek a kísértésnek nem tudtam volna ellenállni, vettem volna még egyet neki, a lekvárosat meg megettem volna én). Nem is öntötték rá mogorván és mérgesen a saját érzéseiket (az valahogy így hangzott volna: “Nem hiszem el! Hiszen ezt kérted! Végigálltam miattad a hosszú sort a tűző napon, és most az sem jó, amit kértél. Hagyd már abba a nyavajgást és edd meg azt a rohadt palacsintát, vagy én eszem meg helyetted és nem kapsz másikat!).

Ehelyett anya görgetni kezdte a kislányát ide-oda a pléden, jól megsodorta a Juli palacsintát, egészen addig, amíg a kis 4 évesből ki nem buggyant a nevetés, és amíg azt nem mondta végül, hogy most már jó lesz a lek…vá…ros palacsinta is.

Néha egy kis játékos határszabás, kapcsolódás elég ahhoz, hogy a gyerekek helyre billenjenek, és együttműködőek legyenek. Kisebb feszültségek oldására a nevetés remek gyógyszer! Ha viszont a mókázásunkra nem vevők, továbbra is elégedetlenkednek, nyavalyognak, akkor valószínűleg sírásra, hisztire van szükségük ahhoz, hogy az összegyűlt rossz érzéseiket kiadhassák magukból és újra jól tudjanak működni.

A Kapcsolódó Klubban épp Játékos Nevelés Kihívás zajlik. Ha úgy érzitek, a játékosság nem az erősségetek, nem vagytok egyedül! Sokat segíthet a Páros meghallgatás, de a klubtagok történeteinek olvasása is. Az új webshopnak köszönhetően pár perc alatt csatlakozhattok, akár csak egy hónapra is!

Én mindenesetre azért sok ilyen kapcsolódós, játékos pillanatot kívánok Nektek a következő hónapokra, és ezennel nyári szünetet hirdetek, hogy még több időt tudjak szánni először is az oktatóképzéses teendőimre, utána pedig a gyerekekre (nálunk csak július közepén kezdődik a szünet).