Titkos vacsora: Csak Andris és Csak Juli

A Titkos reggeli és a Titkos vacsora a két kedvenc mesekönyvünk Vadadi Adrienntől, sőt, tovább megyek: a két kedvenc mesekönyvünk úgy egyáltalán. Ezért előre szólok, több poszt is lesz ebből a két könyvecskéből, mert nem csak hogy nagyon kedves kis családi történeteket tartalmaznak, de abszolút kapcsolódósak is. 

Elsőként a Csak Andris és a Csak Juli című mesékről írnék. Andris és Juli családjában szokás Andris- és Juli-napot tartani. Ilyenkor a két szülő egész nap csak az egyik gyerekkel van, míg a másikra valaki más vigyáz vagy annak valami más programja van. A “csak egy gyerek” napokon olyan dolgokat csinálnak hármasban, amelyet az a gyerek kér vagy szeretne, aki épp soron van, vagy amit nem lehet, ha a másik gyerek is ott van. Az Andris napon például a láthatatlan kiállításra mentek, amihez Juli még túl kicsi lett volna. A Juli-napon pedig kirándulni mentek ők hárman, mert Juli azt találta ki.

Ha már olvastatok vagy hallottatok a Kapcsolódó Nevelésről, akkor most talán azt gondoljátok, hogy

“Nahát, ez pont olyan mint a Gyerekidő!”

És ebben majdnem teljesen igazatok is van. A mai telezsúfolt, rohanó, stresszes életünkben minden minőségi idő, amit a gyerekeinkkel együtt tölthetünk, kincs. Sőt, az élet értelme! Hát még ha azt az ajándékot is meg tudjuk nekik adni, hogy néha-néha egyszerre csak egy gyerekünkkel legyünk, annak még nagyobb a jelentősége a számukra és a számunkra is, hiszen ezek nekünk is különleges alkalmak.

Sokszor fel szokott merülni a kérdés azok között, akik ismerkednek a Kapcsolódó Neveléssel és azon belül a gyerekidővel, hogy mi a különbség a gyerekidő és a minőségi idő között? Ilyen mondatok hangzanak el általában: 

“Én már így is egész nap a gyerekkel vagyok.” 

“Mi egész nap játszunk.” 

“Mi rengeteg időt töltünk együtt.”

És ez mind fantasztikus! A gyerekidő ennél még egy kicsit több:

– A minőségi időben általában olyasmiket csinálunk a gyerekkel együtt, ami azért nekünk is jó, kellemes, mi is élvezzük (például a Juli-napon Julit lebeszélték a vidámparkról, a strandról, és arról is, hogy Andrissal együtt elmenjenek egy másik kisfiú szülinapjára és végül kirándulni mentek, ez az ötlet pedig a szülőknek is tetszett). A Gyerekidőben csak a gyerekünk kívánságai érvényesülnek, és a kedvükért mi megteszünk olyan dolgokat is, amelyekhez nekünk egyébként nagyon nem lenne kedvünk (például századszorra is elszerepjátékozzuk, hogy a boltban vásárolunk). 

Gyerekidőben koncentrált, teljes figyelmünkkel fordulunk a gyerekünk felé, ami azt jelenti, hogy nem nézünk rá a telefonunkra, nem vesszük azt fel, ha hív minket valaki, nem figyelünk közben a másik gyerekünkre, nem szaladunk el megkavarni a levest, nem szedjük fel a szöszöket a földről, sőt még gondolatban sem kalandozunk el (ez szerintem benne a legnagyobb kihívás!), és éppen ezért nem is lehetséges, hogy túl hosszú, több órás, egész napos gyerekidőket tartsunk, mert fizikai képtelenség olyan hosszan csak a gyerekünkre figyelni (nekem személy szerint a 15 perc vált be eddig legjobban, azt nagyon jól tudom kezelni, utána már kezd egyre inkább lankadni a figyelmem, csökkenni a türelmem). 

– Gyerekidőben nem tanítunk, nem javítjuk ki, nem egészítjük ki a gyerek gondolatát vagy játékát a saját ötletünkkel, és úgy egyáltalán nem adunk ötletet, nem teszünk javaslatot, nem irányítjuk a játékot, hagyjuk a gyereket csalni, nyerni. Nem helyezzük magunkat semmilyen módon “fölérendelt” helyzetbe, hanem “alárendeltek” maradunk végig. Ez a gyermekünk ideje, nem a miénk! Ha mi is szeretnénk ilyet, akkor azt egy másik felnőttől kérjük (létezik felnőtt gyerekidő is) 😉

Olyasmit is megengedünk neki, amit egyébként nem, és amire minőségi időben is valószínüleg nemet mondanánk (persze ami azért még biztonságos, vagy biztonságos körőlményt tudunk teremteni hozzá a figyelmünkkel). Például, ha a két évesünknek az minden vágya, hogy velünk főzőcskézzen, és közben szétkenje a lisztet a konyhapulton, és ezt egyébként nem engedjük meg neki, akkor azt gyerekidőben szabad, megteheti.

– A Gyerekidő rendszeres, a gyerek tudja, hogy számíthat rá, és azt is hogy kb mikor. 

És hogy mit érünk el a Gyerekidővel és miért is olyan fontosak ezek a szempontok? Először is megerősítjük a kapcsolatunkat a gyermekünkkel: figyelünk rá, érzékeltetjük vele, hogy ő mennyire fontos nekünk, hogy mennyire örülünk neki, megteszünk neki olyasmit is, amihez egyébként nekünk nem lenne kedvünk, hagyjuk őt érvényesülni. A jó kapcsolat pedig mindennek az alapja. De leginkább az együttműködésnek 😉. Ha a gyermekünk elég közel érzi magát hozzánk, akkor lesz képes nekünk megmutatni és dolgozni a nehéz érzésein: a frusztráción, félelmen, megbántottságon. 

Másrészt pedig az alapvető szükségletéből, a kapcsolódás érzéséből, ellátjuk őt egy jó nagy szelettel azért, hogy utána jól tudjon működni. Egy ideig. 

Miért jó nekünk a Gyerekidő? 

– Egy alkalommal, amikor Facebookon a Gyerekidőről kommenteltem, azt a választ kaptam vissza, hogy az csak a saját lelkiismeretünk megnyugtatására szolgál. És azt kell mondjam, igaza volt a hölgynek. Arra is szolgál. Mert bármilyen hihetetlen, de nagyon sok családban hatalmas kihívás annak a megszervezése, hogy naponta pl tíz perc kizárólagos figyelmet nyújtsunk a gyerekünknek, egyszerre csak egynek. Ha ezt össze tudtuk hozni, az igen, valóban képes megnyugtatni a lelkiismeretünket. És ezzel nagyon is sokat adtunk neki! 

Megtudunk valami újat a gyermekünkről. Gyakran megmutatják nekünk ilyenkor egy új képességüket vagy valamilyen módon elmesélik nekünk a problémáikat, amelyek épp foglalkoztatják őket. Volt már olyan érzésetek, hogy valami fontosat szeretnétek elmondani a párotoknak, barátotoknak, de végül nem tettétek jó sokáig, mert egyszerűen nem volt hozzá meg a megfelelő alkalom? A rohanó hétköznapjainkban a gyerekeink is érezhetik sokszor így magukat. A gyerekidőben pedig felkínáljuk nekik ezt az alkalmat, ezt a lehetőséget. 

Mi is kikapcsolódhatunk a mókuskerékből arra a rövid időre, és egyszerűen csak csodálhatjuk a gyermekünket, gyönyörködhetünk benne. Annyira gyorsan felnőnek, olyan gyorsan eltelik az idő, és annyira fontosak ezek az apró, hétköznapi pillanatok.

Kapcsolódási szint: 4/5

Ajánlott korosztály: 3-6