Kapcsolódós adventi naptár 2021
Ezen a héten rendhagyó posztot hozok Nektek, mert nyakunkon a karácsony. Ti is így érzitek? Pedig még csak november eleje van… 🤔
Na mindegy…. Az adventi naptáron azért lassan már tényleg ideje elkezdeni gondolkodni, és én most szeretném megspórolni Nektek ezt a munkát.
Innen letölthetitek (ingyen és bérmentve) a mi családunk idei adventi naptárát:
Nem kerül szinte semmibe, nincs benne édesség, haszontalan vagy hasznos apróság, mese (igen, mese sincs!), vers, stb…
Akkor hát mi van benne?
Sok-sok játék és kapcsolódás!
De hát egy mesés blogon miért nincs mégis 24 mese?
Mert nálunk már amúgy is reggeli mellé, ebéd és vacsora után is van mese, szerintem lázadás törne ki itthon, ha még a naptárban is csak az lenne :D. Meg amúgy ez egy kapcsolódó neveléses blog is, nem csak mesés :).
Mi kell hozzá?
-Lényegében semmi, csak napi tíz perc, amit ki kell találnotok, hogy hova tudtok beszúrni a napi rutinotokba, akár valaminek a kihagyása árán is, és jó ha sikerül olyan időt találni, amikor az egész család jelen tud lenni. Az idő méréséhez pedig egy stopperóra vagy telefon (mert előre szólok, nem akarják majd egykönnyen abbahagyni a mókázást!)
-Egy zsebes adventi naptár, vagy 24 zsákocska, vagy 24 boríték, vagy bármi hasonló, amibe be lehet tenni a 24 kártyát, és teljesen jó a tavalyi változat is, ha van.
-Egy színes nyomtató, olló, esetleg laminálógép, ha le szeretnétek laminálni a kisképeket (nem létszükséglet).
-És legfőképp jókedv, játékosság….:)
Ahogy most végigolvassátok ezeket a sorokat, különböző gondolatok, érzések merülhetnek fel bennetek:
a) – ez mennyire jó már, ilyen lesz nálunk is az adventi naptár!
b) – ez mekkora hülyeség már!
– nekünk erre nincs időnk, mégis hova szúrjam be a napirendbe?!
– kizárt dolog, hogy én bolondozzak is este még a gyerekkel, nekem ehhez semmi energiám nincs, hulla fáradt vagyok!
– nem, a játékosság nem az én asztalom, inkább veszek nekik csokit.
Az a) esetben nincs semmi további tennivaló, hajrá! Vágjatok bele! Esetleg majd osszátok meg a tapasztalataitokat, nagyon kíváncsi lennék rájuk!
A b) esetben nem a mi hibánk, ha így érzünk!
Lehet, hogy rengeteg stressz, feszültség van jelen minden nap az életünkben. Lehet, hogy családi, munkahelyi, anyagi gondjaink vannak nap mint nap. Lehet, hogy semmi segítségünk nincs a mindennapokat menedzselni. Lehet, hogy a gyereknevelésben érzzük teljesen tehetetlennek és elveszettnek magunkat. Lehet, hogy a mi szüleink sem játszottak velünk soha így kiskorunkban….
Viszont van segítség! A felsorolt okok miatt érzelmi gátak keletkeznek bennünk, amelyek miatt nem látjuk, nem halljuk, nem találjuk a megoldást. Ha sikerül ezeket a gátakat feloldanunk magunkban, képesek leszünk újra tisztán látni, és megtalálni azt a megoldást, ami a saját életünkben a lehető legjobb saját magunk és a családunk számára. Ha például azt érezzük, hogy nekünk erre nincs időnk, az csak egy érzés bennünk. Ha kigyomláljuk a stresszt, a feszültséget, amelyek ezt az érzést okozzák, találni fogunk időt arra, amire szeretnénk. Erre a gyomlálásra szolgál a kapcsolódó nevelés páros meghallgatás nevű eszköze. Ha szeretnétek kipróbálni, jelentkezzetek az oktatók által tartott ingyenes lehetőségek egyikére, iratkozzatok be a klubba, vagy olvassátok el a honlapon vagy a Hallgasd meg! c. könyvben az eszköz kereteit, keressetek egy meghallgató párt, és próbáljátok ki!
Ha pedig kíváncsiak vagytok rá, hogy honnan jött az ötlet (nem, nem magamtól vagyok ilyen kreatív :)), és hogy alakult az advent a mi családunkban, olvassátok a posztot itt tovább:
Hogyan jött az ötlet?
Nos, én úgy álltam hozzá a kislányom 3 éves koráig, hogy minek az nekünk?! Nem adom be a derekam még egy ilyen amerikai (azóta már rákerestem, nem is amerikai), őrületnek, amelynek csak az a célja, hogy még több (felesleges dolgot) vásároljunk. Annyi játék veszi körül, édességet is eszik bőven, egyszerűsítsük már az amúgy is zűrös életünket, hagyjuk ezt a lépést ki. Aztán, 3,5 évesen egyszer csak azzal jött haza a bölcsiből (értitek, a bölcsiből! Mondjuk itt nálunk 4-5 éves korig járnak bölcsibe, de akkor is), hogy nálunk miért nincs ilyen “Kalender”, és hogy 1-2 másik kislány minden nap elmondja, vagy behozza megmutatni, hogy mit kapott. Én meg néztem nagy szemekkel.
De ez még nem volt elég. Legkedvesebb szomszédainknál (akikhez gyakran átjár játszani) a nappali legmutatósabb sarkában, ahol később a fenyőfa állt, lécekből összeállított kicsi fenyőfán (az apuka barkácsolta még szeptemberben…) az anyuka által varrt pici zsákocskákban lógtak az ajándékok, alatta pihe-puha szőnyeg, körülötte fényfűzér…valami álomszép volt (és az továbbra is minden évben).
Én meg nem készültem semmivel. De itt azért már megfogadtam, hogy majd jövőre fogok.
Na, de az életünk a következő évben sem volt egyszerűbb, munka, háztartás, a gyerek, a kisbaba, hát nem elég nekem, hogy téli ruhákat meg karácsonyi ajándékokat vásárolgassak, még ezzel is bajlódjak?! Meg amúgy is, mi az ördögöt pakoljak 24 zsákba? Végül elintéztük a dolgot egy készen megvásárolható Elza és Anna naptáral meg a 24 karácsonyi mese c. könyvvel. Ugye írnom sem kell, hogy a 20. ablaknál már semennyire sem hatotta meg az újabb Elzás bizbasz (bocsánat), én meg úgy éreztem, hogy én kapok mindjárt hisztirohamot, ha még egy Elzás vagy Annás tárgyat el kell pakolnom.
Ebben az évben azonban már követtem a kapcsolódó nevelés facebook oldalát, és ők minden nap egy-egy játékötlettel rukkoltak elő. Felcsillant a szemem, ez lesz nálunk jövőre!
És az is lett. Vettem egy svájci magyar anyuka által kézzel varrt angyalkás, zsebes naptárt, összeállítottam a programot meg a képeket, és belevágtunk. Aztán pár nap múlva már lelkesen, sugárzó arccal mesélgette ő is az oviban, a szomszédainknak, hogy mi volt nálunk a naptárban. (El tudom képzelni a csodálkozást az arcokon..😀).
Hát így. Szerintem hagyomány lesz ebből nálunk. És megkímélem magam 18x24x2=864 felesleges vacaktól. Aztán majd kiváncsi leszek, hány éves korban mondják majd, hogy “anya, neee, ez olyan ciki!”
Az ötletadó, eredeti kiadvány továbbra is letölthető a kapcsolódó nevelés honlapjáról, innen:
