Bár azt írtam, nem lesz több poszt az idén, most mégiscsak hozok még egy utolsó utánit, két okból is:
Az egyik, hogy a kedvenc oldalam, a Kapcsolódó Nevelés, megosztotta az én oldalam (köszönöm!), és ennek köszönhetően sok új követője lett a Mesekapocsnak, fura lenne pont most egy nagyobb szünetet tartani (Nektek mondom: ha az eddigi írásokat szeretnétek elolvasni, legkönnyebben talán a honlapon tehetitek meg, akkor nem kell itt kilómétereket lefelé görgetnetek ☺️).
A másik, hogy Kisebbem (2,5 éves) talált a könyvtárban magának egy könyvet, amit az egy hónapos kölcsönzés alatt vagy százszor elolvastunk, és muszáj róla mesélnem Nektek.
Ez a könyv sincs meg magyarul, mi németül olvastuk, de az eredetije angol, így én most arról hozok nektek 1-2 fotót, illetve egy videót is, amelyben a néni felolvassa a teljes képeskönyvet. És ki tudja, talán egyszer majd magyarul is meg fog jelenni. A szerző Jane Chapman, aki egyébként illusztrátorként dolgozik, de ezt a könyvet ő is írta. És milyen jól tette.
A könyv címe magyarra fordítva talán úgy hangzana: Mikor lesz már karácsony? A főhős, Kismackó, alig bírja kivárni, hogy eljöjjön végre a karácsony. Folyamatosan kérdezgeti Nagymackót, hogy mikor jön már el végre a karácsony. Nagymackó azonban elmondja neki, hogy először még be kell csomagolják az ajándékokat, sütit kell süssenek, majd fel kell díszítsék a fát is. Kismackó persze mindenben lelkesen segít, Nagymackó nagy bánatára, hiszen a kicsi lelkes segítők után néha többet kell takarítani, mintha mindent nélkülük vittünk volna véghez…Amikor végül még a fenyőfa is kettétörik, mert Kismackó túl nagyot választott, és nem fért be se az ajtón, se az ablakon, Kismackónál eltörik a mécses. Nagymackó ekkor megsajnálja a kicsit, megölelgeti, és együtt helyrehozzák a fát. Mire azonban mindennel elkészülnek, Kismackó már annyira elfárad, hogy elalszik Nagymackó karjaiban. A szunyókálás után viszont végre boldogan ünnepelik együtt a karácsonyt.
Azt hiszem egyre inkább terjed a köztudatban már az a nézet, hogy lehetőleg “ne toljuk túl a karácsonyt”, hogy ilyen költőien fogalmazzak. December elején van bennünk egy kép arról, hogy milyennek is képzeljük el az ünnepeket, és ez a kép sok mindentől függhet, de leginkább talán a saját gyermekkori emlékeinktől. De az is lehet, hogy éppenhogy nincs bennünk egy konkrét kép, mert újra kell értelmezzük magunkban az ünnepet, ki kell találjuk a saját családunk (ahol már mi vagyunk az anyák és apák) szokásait. Megvesszük az ajándékokat, kitakarítjuk a lakást, sütünk hat féle aprósüteményt, tervezünk közös sütést a gyerekekkel, kitaláljuk a karácsonyi menüt, aztán azt, hogy melyik napon hol fogunk ünnepelni, hogy milyen legyen a dekoráció, a karácsonyfa, stb., stb., stb. Lehet, kicsit túlbecsüljük a rendelkezésünkre álló időt, túl sok mindent szeretnénk megvalósítani, és a végére, mire végre eljön a karácsony, és ünnepelnünk kellene, már teljesen stresszesek és fáradtak leszünk.
Nem csak a mi szemszögünkből nehéz ez az időszak. A gyerekeknek sem egyszerű. Rengeteg a történés az átlagos hétköznapokhoz képest, sok a jövés-menés, több időt tud együtt tölteni a család, sok az izgalom, a várakozás, az öröm, vagy épp a csalódás, és esetleg a rokonlátogatás is. Ezekből csak egy is elég a gyerekeknél a borítékolható kiborulásra, ha pedig pár nap alatt halmozódnak, mi pedig stresszesek és kimerültek vagyunk, akkor garantáltan nem lesz békés és boldog a karácsony.
Jó ha van már a készülődés időszakában lehetőségünk meghallgatásra, ahol egy megértő meghallgató pár jelenlétében esetleg tisztázhatjuk az elvárásainkat, amelyeket saját magunk, a gyerekeink, és a családunk felé támasztunk, azt hogy mik azok a dolgok, amikhez ragaszkodunk, és hogy melyeket vagyunk képesek elengedni. Jó ha át tudjuk gondolni, hogy ezek az elvárások mennyire reálisak, és valószínűleg a szívünk mélyén sejtjük azt is, hogy mi hogyan fog történni majd a valóságban (csak mi esetleg többet, mást szeretnénk). Például a közösen készített ajándék valószínüleg nem lesz tökéletes. A mézeskalácssütés nem lesz egy leányálom, nagy lesz a felfordulás, és sokszor kell(ene) nemet mondani közben, a nyalakodásra, a nyers tészta evésre, vagy a kisült sütik eltüntetésére. Az ajándék fél óra múlva már lehet nem lesz érdekes, vagy garantált a játékokon való összeveszés a testvérek között közvetlenül a bontogatás után. Ha az ilyen és az ehhez hasonló kismillió helyzetre lélekben előre fel tudunk kicsit készülni, ha számítunk rájuk, kevésbé fogunk rajtuk kiborulni az éles helyzetben és könnyebben fogjuk venni az akadályokat. .
Nagymackó is már épp a kiborulás határán volt, amikor kettétört a fenyőfa, de amikor Kismackó sírni kezdett képes volt abbahagyni a brummogást és megvígasztalni a kicsit. Képes volt eltekinteni a nehézségektől és az együttlétben látni a lényeget.
Kapcsolódós, örömteli készülődést kívánok Nektek!
A viedót itt nézhetitek meg:
A kép forrása: amazon.de
Kapcsolódási szint: 5/5
Ajánlott életkor: 2 éves kortól
