A Jakab mester karácsonya című könyvet a Passage kiadó adta ki még 1990-ben, az eredeti francia megjelenéssel egy időben. Nekünk németül van meg a könyv, ugyanis magyarul már nem kapható, mint az oly sok remek mesekönyv esetén általános… Itt viszont (mi Svájcban élünk) minden gond nélkül két nap alatt a postaládánkban volt a könyv. Egy kedves anyuka pedig befotózta hozzá nekem a magyar fordítást. Érdekes, hogy mennyire különböző a két szöveg, tartalmában, hosszúságában is, ezenkívül a magyar rímel, a német viszont alig. Az angol és a francia verziókat sajnos nem ismerem.
Szerzője és illusztrátora is egyben az az Eve Tharlet, aki a méltán népszerű 24 karácsonyi mese rajzait is készítette, mely a kedvenc könyvünk a karácsonyi témájúak közül, manókkal (imádom a manókat!), és gyönyörű, szívhez szóló, változatos, tanulságos történetekkel. Az ott látható könnyed, érzékeny, finom stílus jelenik meg az illusztrációk által ebben a könyvben is. De ismerhetitek még az Akkor is szeretnél? sorozat vagy a Pauli könyvek illusztrátoraként is.
A történetből megtudhatjuk, hogy ki az, aki a Télapó…
(igen, a Télapó, és nem a Mikulás, meg nem az angyalka, sem pedig a Jézuska, erre a fordító külön ki is tért:
“Bergengóciában másként van, mint nálunk,
-Tudod, hogy a Télapót mi Mikuláskor várjuk.
Errefelé más a szokás : évszázadok óta
A karácsonyi ajándékot a Télapó hozza.”
Szegény gyerekek, egyébként! Ilyen az, amikor belegabalyodunk a saját hazugságainkba :D)
…által adott ajándékokat készíti: ő Jakab mester,
“aki száz vagy ezer éve a hegycsúcs lakója,
ez a dolgos, kedves, bohókás apóka…”
Az idén azonban kissé megkésett a karácsonyi ajándékok készítésével, “nincsen kész a munka” mondja, és így csupa rohanássá, kapkodássá vált számára az adventi időszak:
“Nyakunkon az ünnep, mégsem vagyok készen,
Sietnem kell gyorsan, nehogy szégyen érjen!
Nem eszik, nem alszik, se éjjel, se nappal,
Fűrészel, kopácsol, farag dérrel dúrral.”
Ugye, milyen ismerős? Ahelyett, hogy a karácsony előtti hetek az elcsendesedésről, a nyugalmas várakozásról szólnának, sietünk, rohanunk minden nap…
Azután kiderül, hogy a mindenes fiókja üres, és emiatt a repülő szánján leszalad a városba, hogy gyorsan beszerezze a hiányzó dolgokat. De ott sem halad elég gyorsan a boltban, ezért már arra vetemedik, hogy:
“Zsebéből nagy ollót vesz ki, és gyors mozdulattal,
Minden ember ruhájából egy kicsit leszabdal…”
Az utolsó pillanatokban már semmi sem számít, átgázolunk mindenen és mindenkin a céljaink elérése érdekében, hogy beszerezzük a még hiányzó dolgokat, amelyektől az ünnep meghittségét reméljük.
Majd megérkezik a Télapó, de Jakab még mindig nincsen készen. Sőt, kiderül, hogy elfelejtette a piros ruhás apóka szánját megjavítani és feldíszíteni. A Télapó persze nem haragszik, és végül, mint a mesékben mindig, jól végződik a történet, sikerül minden gyerekhez eljuttatni az ajándékot:
“Szép lesz mégis a karácsony,
Nem hiányzik semmi,
Örül majd a gyereksereg,
Kicsi, nagy, mindenki.”
Mintha csak az ajándékokon múlna az, hogy vajon valóban szép lesz-e a karácsonyunk, mintha csak az ajándékok lennének fontosak, attól válna emlékezetessé és meghitté az ünnep.
Végül:
Hazatér a két kisöreg…
És itt van egy különbség a magyar és a német fordítás között, ugyanis a német szerint a Télapó készít el minden ételt, finomságot kettejük számára, míg a magyar változatban ez nincs külön kiemelve. Ezáltal a jelenet által megjelenik a szeretet, az odafigyelés, a kapcsolódás érzése is a mesében: van egy ember, aki Jakab mesterre is figyel, vigyáz, aki segít neki, gondoskodik róla, megfőzi neki a hét fogásos karácsonyi menüt, csak hát ugye, Jakab mester végül nem is fogyasztott belőle, mert annyira fáradt volt, hogy elaludt a terített asztal mellett.
Kedves Anyukák (és Apukák, bár Ti oly kevesen olvastok!) Ha magatokra ismertek Jakab mester személyében, gondolkodjatok el, mit tudnátok az idén elhagyni, egyszerűsíteni, mi az, ami számít, és mi az, ami kevésbé, használjátok a Páros meghallgatást, ami a Kapcsolódó Nevelés egyik eszköze, és nagyon sokat tud segíteni a stressz, a feszültség levezetésében, hogy ne úgy végezzétek szenteste, mint szegény Jakab mester!
