Ma egy barkácskönyvet szeretnék bemutatni Nektek. Igen, jól olvastátok, egy barkácskönyvet! 😃
Hogy miért?
Egyrészt, mert nálunk ez a könyv karácsonyi ajándék lesz. Másrészt pedig, mivel épp költözünk, sokat foglalkozom mostanában a szelektálás és a megfelelő tárolás témájával (mondjuk ezekkel egyébként is…😅). A Kapcsolódó Nevelés pedig még ebben is a segítségemre van! Hogy hogyan?! Olvassátok:
A könyv főszereplője Flora, aki egy sétáról a parkban, egy kirándulásról az erdőben, vagy egy kellemes délutánról a játszótéren, sosem tér haza üres kézzel. Sőt! Nem hogy üres kézzel nem tér haza, hanem egyenesen üres táskával! Összegyűjt ugyanis mindenfélét, amit csak a természetben talál. Leveleket, kavicsokat, terméseket, virágokat. Majd otthon átvarázsolja őket valamivé: lesz belőlük bagoly, baba, süni vagy akár flamingó. Flora képzelete végtelen, a kreativitása szintén. És milyen gyönyörű is ez!
Flora kísértetiesen emlékeztet engem Matildra, akiről Száz Joli írt az Esti Kérdésen, akkoriban meg is osztottam a linket, emlékeztek esetleg rá? Matild a papírfecnik szerelmese: vág, ragaszt, hajtogat és varázsol belőlük mindenfélét. Tele lesz a ház a műveivel, egészen addig, míg egy nap, pont karácsony előtt valamikor, a szülei besokalnak a papírhegyek tengerétől, és ki nem dobják az összeset…
Mert hogy igen, miután Flora elkészítette csodásabbnál csodásabb alkotásait, bizony ott marad még a tárolás kérdése. Erről az egy dologról sajnos nem esik szó ebben a csodakönyvben (sem), amely egyébként remek példája annak, hogy hogyan lehet egy egyszerű barkácskönyvet is akár művészi színvonalra emelni.
Szóval. Mindkét kislány esetében annyira fantasztikus, hogy el tudják magukat foglalni ilyen kreatív tevékenységgel, bele tudnak mélyedni az alkotás örömébe. Boldog lehet az a szülő, akinek a gyermeke ily módon akár órákon át el tud pepecselni, vagy aki akár maga is bele tud szállni ebbe a remek munkába.
A szépséghiba csupán az utómunkálatoknál van. Amikor el kell pakolni a kreatívkodás után, vagy amikor az alkotást, melyhez a gyermeket mély érzelmek is fűzik, helyhiány miatt, egy idő után, ki. kell. dobni.
Nincs ugyanis az a gyerekszoba, lakás, ház, kastély, amely az évek folyamán egyre sokasodó kreálmányhalmazt el tudná nyelni. És miután a gyerek órákig el volt az alkotással, valószínűleg, mire a pakoláshoz érne, teljesen elfogy a lelki energiája.
Ilyenkor aztán három választásunk van: próbálkozhatunk játékossággal, vagy szeretettel határtszabunk és sírást meghallgatunk, vagy lenyeljük a békát és elpakolunk mi. Mindhárom esetről beszélhetünk még esetleg Páros meghallgatásban, hogy nekünk könnyebb legyen. És akkor már említsük meg a tárolás témáját is, ha az esetleg zavar minket, nehogy úgy járjunk, mint Matild szülei, akiket egy nap elöntött az indulat. Még az is lehet, hogy ha kitisztulnak a gondolataink, találunk valami, mindenki számára kedvező megoldást a problémára!
Kristina Digman: Floras Atelier. Bohem Press, Zürich, 2021.
