Majdnem 8 éve vagyok anyuka. A majdnem 8 év alatt hát nem is tudom…, legalább tíz home wear nadrágom szakadt ki. Kitalálhatjátok hol: mindegyik a térdénél.
Az első kettőnél még csak mérgelődtem. A harmadik után megfogadtam, hogy jobb minőségűt veszek. De kidobott pénznek bizonyult az is: nemsokára ugyanúgy kiszakadt.
Ma épp megváltam egy újabbtól. Már semmi méreg és zsörtölődés nem volt bennem, hogy megint időt és pénzt kell szánnom egy következő vásárlására. Inkább csak meghatottság és elérzékenyülés. Vajon ez lesz az utolsó? Vajon meddig lesznek még kitérdelt, kiszakadt nadrágjaim?
Mert mik is ezek a lyukas nadrágok valójában?
Bizonyítékok!
Bizonyítékai annak, hogy hány percet, órát, napot térdeltem a gyerekeim mellett a földön. Legóztam a kisasztalnál a lányommal. Tologattam kisautókat a fiammal. Másztam négykézláb valamelyiket a hátamon cipelve. Vagy csak ültem mellettük a földön, csendben, a tevékenységüket szemlélve.
Mert a gyerekek a földön élnek. A padlóról nőnek fel. És ahhoz, hogy mi részesei lehessünk az ő kis csodálatos világuknak, bizony, nekünk is oda kell költöznünk.
Épp erről ír Szabó Lőrinc a Lóci óriás lesz című versében. Olvassátok, milyen szépen!
Hogy ez a vers felnőtteknek szól?! Bizony, úgy van! Neked szól kedves Anyuka! Neked, kedves Apuka! És neked is drága Nagyszülő!
Milyen ravasz volt a költő! Vagy csak együttérző?! Hogy gyermekversbe csempészte az üzenetet. Hiszen biztosan tudta, hogy Neked, kedves Szülő, x gyereked, a háztartás, a munka, a teendők és még ki tudja mi mellett, vajnyi időd sincs szépirodalmat olvasni. Vagy manapság inkább a gyereknevelésről szóló könyveket.
De biztos tudta azt is, hogy este, lefekvés előtt felolvasol a gyermekednek. Mert tudod, hogy az mennyire jó és fontos neki. Tudod, ezért megteszed, bármi áron. Időt varázsolsz rá, háttérbe szorítod a saját (egyébként jogos) igényeidet. Hiszen annyira jó szülő vagy! Mindent megteszel a gyermekedért, amire csak erőforrásaid és információid birtokában képes vagy.
Hogy vagy ma, drága Anyuka? Kedves Apuka? Volt ma időd, alkalmad a földre ülni? Nem?! Teljesen megértem! Mégis, arra kérlek, tegyél félre mindent csak pár percre, és kuporodj le melléjük. Légy pár percre újra kicsi, kiszolgáltatott és tehetetlen! És csak figyelj, légy jelen! A többit pedig bízd rájuk!
