Finn tobt! – magyarul: Finn hisztizik!
Ismét egy német nyelvű mesekönyvet hozok Nektek csupán mutatóba (Hangsúlyozom! Ez csak mutató, nem ajánló!). Hogy miért? Mert nekünk magyarul nincsenek ilyen könyveink, eleve nem vásárolnék hasonlót, mivel kötve hiszem, hogy lenne egyetlen egy is a magyar piacon, amely megfelelne az én követelményeimnek: a hiszti mellett szerepeljen a párja is: a MEGHALLGATÁS. (De ha Ti ismertek ilyet, ne habozzatok! Azonnal írjatok! 😅)
Na, de a helyi könyvtárból, ami nekünk ingyenes, és ahova amúgy is rendszeresen járunk, csak úgy kíváncsiságból hazahoztam ezt a példányt, hogy megnézzem, mit is tud egy 2011-ben Németországban kiadott képeskönyv a témáról (eredeti megjelenés angolul 2009-ben). Nagy remények nélkül…
És hát, igen. A gyanúm beigazolódott. De azért az már eredmény, hogy oly módon ír a hisztiről, mint egy hatalmas viharról. Amely jön, tombol, majd elvonul. A szülők puszta mellékszereplők, sőt leginkább elszenvedők. Nem próbálják meg ágyúkkal szétlőni a felhőket, de nem is nyújtanak a kisfiúnak támogatást abban, amikor épp átéli viharos érzelmeit.
Felmerül bennem a kérdés, óhatatlanul is. Amikor az író tollat ragad, vajon úgy teszi mindezt, hogy van a témáról egy megalapozott tudása? Vagy egyszerűen leírja, ami náluk, az ő családjukban történt, a tiszteletreméltó meg majd eldönti, hogy kell-e ez neki, vagy sem. Ennél a könyvnél valószínűleg az utóbbiról beszélhetünk, hisz a szerző édesapa és író, de nem pszichológus és nem is végzett semmilyen képzést a témában (önéletrajzi leírása alapján, legalábbis).
A másik kérdés, hogy vajon szükségük van a hisztiző gyerekeknek egy hisztit leíró könyvre? Mit szeretnénk vele nekik üzenni? Hogy a hiszti rendben van, és esetleg még azt, hogy jó lenne, ha valaki meghallgatná azokat az érzéseket?! Vagy az a legjobb, ha a gyerek mindezt inkább csak átéli szülei, nevelői révén?
De mi van, ha azt a gyereket épp senki sem hallgatja meg, akinek a mesét felolvassák? Hogy érzi magát ő a mese közben? Kell őt egyáltalán emlékeztetni arra, hogy hisztizett?
Írjatok! Szükség van a Hiszti mesékre? (És nem, nem a Berg Judit félékre gondolok! Azokról már írtam! Újabb követők gyorsan visszakereshetik a honlapon!)
