A Neveljünk olvasókat! csoportban nemrég felvetődött, hogy egyre több szülő keres kimondottan nevelési problémák orvoslása céljából mesekönyveket a gyermekének.
Mi ezzel a probléma?
Az, hogy ilyenkor mi, szülők valójában “megnevelni” szeretnénk a gyermekünket a könyv segítségével, megváltoztatni a viselkedését. A gyerek azonban ösztönösen, genetikailag, evolúciósan jól, sőt tökéletesen működik, és működésével az adott (élet)helyzetre, a (társadalmi) körülményekre REAGÁL. Tehát nem őt kell megváltoztatnunk, hanem nekünk, szülőknek kell változtatnunk a saját viselkedésünkön. Vagyis egy jó, nevelő célzatú mesekönyv csakis, és kizárólag a szülőnek üzenhet. A szülő fedezhet fel benne értékes információt, használható apró trükköt, amelynek segítségével megváltoztathatja a problémás helyzetet.
A gyerekeknek ugyanis alapvető túlélési ösztönük diktálja azt, hogy velünk, felnőttekkel együttműködjenek. Amikor nem ezt teszik, akkor erre már nem KÉPESEK, mert valamely szükségletük hosszabb-rövidebb ideje nem volt kielégítve. Ez a szükséglet a legtöbb esetben a kapcsolódás iránti igényük, mely a biztonságot is jelenti egyben a számukra. De lehet szó ennél egyszerűbb dologról is: éhség, fáradtság, túlingereltség. Vagy feltorlódhattak bizonyos nehéz érzések is bennük, amelyek már nagyon kikívánkoznak, mint például a frusztráltság, kisebbrendűségi érzés, szégyen, megalázottság, félelem.
Tegyük fel, hogy egy néhány éves gyerekkel vásárolunk egy boltban, aki már túlingerelt, fáradt. Milliószor rá kellett szólnunk, hogy ne nyúljon hozzá, hagyja azt, azt most nem vesszük meg, tegye vissza, stb. Ezen ingerek összességére kicsiny idegrendszere kiakad. Abszolút érthető, nem?! A pénztárnál kitör a hiszti. A gyerekre minden felnőtt csúnyán néz. Szegény szülő ideges lesz, kétségbeesett, támasz, támogatás sehol, helyzet az viszont van. Hiába olvasta el legjobb szándékkal előző este gyermekének a Hiszti manóról szóló könyvet, a gyerek egyszerűen KÉPTELEN “jól” működni. Vagyis helyesebben fogalmazva a gyerek jól működik! Ezt a sok ingert, feszültséget a szervezetünk biológiailag csak úgy képes feldolgozni, megemészteni, ha sírunk, kiabálunk, mozogunk, toporzékolunk, izzadunk. Vagyis egy jó, valóban segítő mesekönyvnek ebben az estben a következőkről kellene szólnia: ha lehet, vigyük a gyereket egy csendesebb helyre. Hallgassuk meg a sírását, a hisztit. Maradjunk mellette, fogadjuk el az érzéseit, jelenlétünkkel, támogatásunkkal biztosítsuk őt arról, hogy minden rendben van és lesz, és ezek a nehéz érzések el fognak múlni. Ezáltal meg is erősítjük a kapcsolatunkat gyermekünkkel, és miután lecsendesült a vihar, együtt, kisimúlva be fogjuk tudni fejezni a vásárlást.
Az ok, amiért sok szülő mesekönyvekben keresi a segítséget az vagy az ismeretek, vagy a támogatás hiánya. Sajnos muszáj néha elmennünk vásárolni, mert nincs egy másik ember, aki elmehetne helyettünk. Sajnos muszáj magunkkal vinnünk néha a gyereket, mert nincs egy másik ember, akire hagyhatnánk. Sajnos rosszul érezzük magunkat a kasszánál, amikor a gyerekünk teljesen jogosan őrjöngeni kezd, mert kapunk tíz rosszalló, kéretlen pillantást, ahelyett, hogy megértést és támogatást kapnánk.
De hát én elolvastam gyermekemnek a Hiszti manót, és segített – mondjátok erre néhányan.
Nos, a gyermek valószínűleg megértette, hogy szerintünk (kenyeret adó, életben tartó felnőtt szerint), a hiszti egy nem kívánatos dolog. A fránya evolúciós okokból, vagy puszta túlélési szándékból mindenáron meg akar felelni nekünk. Mi pedig feltételhez kötjük a szeretetünket: ha hisztizel, nem vagy jó. Ha hisztizel, elfordulok tőled. Ha hisztizel, én is kiabálok veled. A gyerek abbahagyja a hisztit. Amivel egyébként meg tudna szabadulni a frusztrációjától. A frusztráció bent marad. Megreked. Valamikor máskor, más formában jön elő. Más problémaként álcázza magát. Vagy bent marad és az évek alatt felgyülemlik. Jó esetben valamikor végre előjön. Legkésőbb mondjuk 40 évesen, a pszichológus székében, a széktechnikát alkalmazva. Rosszabb esetben még akkor sem….
De hát a mesekönyvek segítenek…
Igen, valóban. Rengeteget tudnak segíteni azok a mesekönyvek, amelyekben a gyerek magára ismer, és erőt tud meríteni a történetből a valós élethez. Például, ha félelmekkel vagy gátlásokkal küzd. Viszont azok nem nevelési kérdések. Azokban ugyanis a gyerek nem tud segíteni magán. Nevelési helyzetekben szüksége van a felnőtt megfelelő támogatására.
De a mesekapocs blogban is mesekönyveket ajánlasz nevelési kérdésekben.
A mesekapocs blogon “kapcsolódós” mesekönyvekről írtam = olyan könyvek, amelyekben a történések a Kapcsolódó Nevelés 5 eszközével vagy a játékos neveléssel nagyon összhangban vannak. És kevésbé “kapcsolódósakról” = amelyek nincsenek összhangban az előzőekkel. De leginkább arról próbáltam írni, hogy hogyan JELENIK MEG a gyereknevelés a mesekönyvekben.
