A rózsaszín elefánt

Kezdjük is rögtön egy nagyágyúval! 

Tudomásom szerint az egyetlen, hivatalosan igazi kapcsolódós mesekönyvvel, Monika Weitze: Mese ​a rózsaszín elefántról, aki nagyon szomorú volt, aztán újra jobban érezte magát című művével. 

Már a címében is különleges attól, hogy ilyen hosszú, és hogy bele van sűrítve a történet mondandója.

A mesekönyv először 1999-ben jelent meg Svájcban, a Bohem Press adta ki, melynek székhelye Affoltern am Albis, a mellettünk fekvő város (micsoda véletlen! :D). Szerzője Monika Weitze, müncheni pszichoterapeuta, a képi világot hozzá pedig Eric Battut, francia illusztrátor készítette. Magyar nyelven 2007-ben jelent meg a Naphegy Kiadó gondozásában, a Művészi Mesekönyvek sorozat részeként. Szigethy Katalin fordította, a Naphegy Kiadó vezetője. Sajnos, számomra érthetetlen módon, magyarul jelenleg már sehol sem kapható, így én itt Svájcban, német nyelven rendeltem meg, minden probléma nélkül.

A története: 

Az Afrikában élő kicsi rózsaszínű elefántnak van egy nagyon jó barátja, Freddi, a pöttyös elefánt, akivel még egymás gondolatait is kitalálják. Egy napon azonban a csorda, amelyhez Freddi tartozott, tovább vonult, és a két kis elefántnak búcsút kellett vennie egymástól. Mambó, a rózsaszínű elefánt (a német kiadásban Benno), végtelenül szomorú lett, annyira, hogy már játszani sem volt kedve. A felnőtt elefántok vigasztalni próbálták, és különböző tanácsokkal látták el: 

  1. Játsszon vmi érdekeset, és akkor nem fog Freddire gondolni!
  2. Szedje össze magát, ez nem nagy dolog, mindenkivel előfordul egyszer!
  3. Keressen egy új barátot!

Mambó próbálta megfogadni a felnőttek tanácsait, de azok nem segítettek neki. Egyre szomorúbb, és szomorúbb lett. Egy napon aztán eldöntötte, hogy felkeresi a bölcs baglyot, Heurékát, és tőle kér tanácsot. A bagoly azt mondta neki, hogy három dolgot tehet:

  1. Sírja ki magát! Bármit is mondjanak a többiek! 
  2. Mondja el a bánatát valakinek, aki számára nagyon kedves!
  3. Keressen a szívében egy szép helyet Freddinek, hogy mindig az emlékeiben őrizhesse őt!

És végül, ha ezeket mind megtette, ott van még az idő, amelynek a múlásával egyre kevésbé lesz szomorú. 

Mambó hazaérve megfogadta Heuréka tanácsát: három napig sírt, és utána már egy kicsit könnyebbnek érezte a szívét. Utána elmesélte az anyukájának, hogy mennyire hiányzik neki Freddi, aki meghallgatta őt, és elismerte az érzelmeit. Majd végül Mambó leült egy fa alá, és keresett a szívében egy helyet Freddinek. Ezek után már sokkal jobban érezte magát, nemsokára újra játszott, barátkozott a többi elefánt kölyökkel, és hetek óta először végre újra mosolygott. 

A grafikája:

Gyönyörűen illeszkedik a történethez és a mese mondandójához. A könyv eleve nagyobb, mint egy A4-es lap, az oldalakat pedig betöltik az elefántok nagy méretű, kerekded formái. Színvilága sötét és erőteljes, a bordók, sötétkékek, okkersárgák, olajzöldek dominálnak. Talán azért, mert így idézi Afrikát, kicsit pedig szomorú hatást is kelt velük. 

Tele van szimbólumokkal: a kiselefánt rózsaszín, a rózsaszín pedig a feltétel nélküli szeretetet jelképezi, az együttérzést, a gondoskodást önmagunkról. Minden oldalon látható két gólya, melyek az örök körforgás, az újjászületés, a remény, a tavasz, az öröm jelképei. Ahol elbúcsúznak egymástól a kiselefántok, ott majdnem az egész lap olajzöld. Az olajzöld segít a félelmeink elengedésében, a fájdalom feldolgozásában. Ahol a kiselefánt sír, ott egy flamingó áll mellette, a flamingó szimbolizálja az érzékenységet, a törékenységet, az érzelmek szabaddá tételét. 

Miben kapcsolódós? 

A bagoly első két tanácsa együttesen egyenlő a kapcsolódó nevelés Sírásmeghallgatás nevű eszközével. Vagyis ahhoz, hogy jobban érezzük magunkat, amikor szomorúak vagyunk az kell, hogy szabadon kiadhassuk magunkból az érzelmeinket és eközben valaki ott legyen mellettünk, akiben megbízunk, és megértő figyelemmel meghallgasson minket. A mesében ez két lépésben történt meg. 

A kiselefánt azoktól a tanácsoktól (az érzelmei nem fontosak, lényegtelenek, ne is törődjön velük), amelyeket az aggódó és egyébként jószándékú felnőttektől kapott, nem érezte magát jobban. A mese valójában minket, szülőket tanít arra, hogyan viszonyuljunk gyermekünkhöz, ha nagy bánat éri. 

Kapcsolódási szint: 5/5

Ajánlott korosztály: 3-6