A szülők az utóbbi időkben gyakran keresnek érzelmekről szóló mesekönyveket a gyerekeknek (például a fantasztikus és kihagyhatatlan Neveljünk olvasókat! csoportban).
Ennek részben örülni lehet, hiszen tudatosságra vall, esetleg arra, hogy hisznek a mesék erejében, és ezt az eszközt szeretnék használni.
Mikor van ezzel mégis probléma?
A kérdés az, hogy mi áll a háttérben. Miért szeretne egy anyuka vagy egy apuka például egy, a hisztiről vagy a dühről szóló mesekönyvet felolvasni a gyerekének? Nyilván azért, mert a gyereke hisztizik, ő pedig nagyon szeretné már elérni nála azt, hogy ezt ne tegye. Hogy az a szegény szerencsétlen gyerek végre megértse, hogy hisztizni nem szép dolog, elfogadhatatlan viselkedés. Valószínüleg ez a szegény szerencsétlen szülő is azért keres épp mesekönyvet, mert már minden eszközből kifogyott. Mindent megpróbált, ami csak az eszébe jutott, megpróbálta elterelni a kicsi figyelmét, beküldte a szobájába, jutalmat vagy büntetést ígért, (ő is) kiabált, de semmi sem használt. A gyerek egy következő alkalommal ugyanúgy, csak esetleg más ürüggyel, de hisztizett. Az elcsigázott szülő pedig reménykedik, hátha egy könyvvel sikerül végre megértetni a gyerekkel, hogy így nem szabad viselkedni.
És pont itt van a probléma! Ha mi is azzal a céllal keresünk egy hisztiről szóló mesekönyvet, hogy a gyerekünket leszoktassuk a hisztiről, ne tegyük! Tiszta pénzkidobás! Garantálom! Ehelyett inkább olvasgassunk hisztiről szóló cikkeket a Kapcsolódó Nevelés magyar vagy angol oldalán, hogy megértsük, mi is történik valójában, és miért nem kell félnünk a hisztiszörnytől. (Spoiler: a kapcsolódás érzésének elvesztése miatt, vagy felgyülemlett nehéz érzések okán a gyerek agyának gondolkodó része lekapcsol, nem képes tovább “normálisan” viselkedni. A nagy energiákkal és hanghatásokkal járó érzelmi kitörésekkel azonban ő valójában megszabadul ezektől a feszültségektől, és utána újra jól fog tudni működni!).
Na, de nézzük meg, mi is történik ezzel a szívárványsörényű unikornissal!
A könyv szerint dühös lesz, ha a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy ő szerette volna. Amikor elkezd esni az eső, pedig ő kint szeretne játszani. Amikor az apukája nem hajlandó őt a karjában cipelni az óvodáig, pedig neki nincs kedve gyalogolni. Amikor nem engednek neki megcsinálni dolgokat egyedül, pedig ő már képes lenne rá. Amikor fürdeni kell menni, pedig ő még játszana. Amikor ki kell jönni a kádból, de ő még fürdene. Gastont ilyenkor elborítják az érzelmei. A légzőgyakorlat pedig segít neki megnyugodni, és a sörénye újra szívárványszínű lesz.
Vagyis a könyv azt tanítja a gyerekeknek (és a szülőknek), hogy a gyerek azért lesz dühös, mert nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy azt ő szeretné.
Valójában nem ez történik! A gyerekek ugyanis, amikor jól érzik magukat, szeretnek és nagyon is próbálnak velünk együttműködni. Egy jó hangulatban lévő gyerek megvonja a vállát és azt mondja az esőre, nem baj, akkor társasozzunk bent! Örömmel sétál el a saját lábacskáin az oviig. Nem bánja, ha felhúzzák helyette a zokniját. Ha szólnak neki, lelkesen megy fürdeni, és hasonló együttműködéssel jön is ki a kádból. Akkor, amikor épp jól érzi magát. Amikor meg nem, akkor bármelyik esetet ürügyként használja arra, hogy kiadhassa magából a benne felgyűlt rossz érzéseket, illetve keresi a számára biztonságot adó kapcsolódás érzését, mert az megszakadt. És ez a valódi ok.
Innen nézve pedig, megmosolyogtató, hogy szegény Gastont ilyenkor, egy érzelmi nagytakarítás közepén, holmi légzőgyakorlatokkal kínozzák, illetve mozdítják ki a nagy munkájából, ahelyett, hogy hagynák és inkább segítenék őt a “takarításban”. Ugyanezen okból még csak megnevezni sem ajánlott egy, az érzelmein dolgozó gyereknek, hogy ő most épp dühösnek érzi magát, ezzel ugynis megszólítjuk az épp lekapcsolt állapotban lévő elülső homloklebenyét, ami a racionális gondolkodásért lenne felelős (ha működne). Jobban tesszük – ha képesnek érezzük rá magunkat -, ha megvárjuk, míg kitisztul a ház, és magától újraindul minden szükséges alkatrész.
Persze most mondhatjátok esetleg, hogy de mi megvettük a könyvet, kipróbáltuk, és nálunk működik. És én ezt el is hiszem. Ugyanis a fent leírt dolog történik. Egy ilyen légzőgyakorlat nem azt segíti elő, hogy a gyerek feldolgozza az érzelmeit, hanem épp fordítva, megszakítja ezt a folyamatot! Egy másik ok lehet, hogy a gyerek valójában nem a légzőgyakorlattól nyugodott meg, hanem a mi nyugalmunktól (ezt a folyamatot nevezzük koreggulációnak).
A légzőgyakorlat, terelés, és társaik egy esetben lehetnek hasznosak: ha mi magunk úgy érezzük vagy épp olyan helyzetben vagyunk, hogy nem szeretnénk vagy nem vagyunk képesek akkor és ott egy hisztit végighallgatni. Például egy bolt közepén. És ez teljesen rendben van. Sőt, ilyenkor a légzőgyakorlat, a terelés és társaik valóban segíthetnek. A gyerekek meg majd úgyis találnak egy következő tökéletes alkalmat, amikor majd úgy érzik, hogy na, most lehet! Most megmutathatom anyunak vagy apunak, hogy mi minden van bennem.
Ha a hiszti meghallgatása számunkra teljesen új dolog, elképzelhetetlennek tartjuk, nem érezzük magunkat képesnek rá, akkor a Kapcsolódó Nevelés Páros meghallgatás nevű eszköze ebben sokat segíthet! Próbáljátok ki!
Kapcsolódási szint: 2/5
Ajánlott korosztály: 3-6
