Szeretnék egy gyors kitérőt tenni a Hisztimesés sorozatból, történetesen ugyanis épp Bálint Ágnes Labdarózsáját olvassuk a kislányommal. És hát miről szól rögtön a második mese benne? Egy kislányról, Barbaráról, aki nem akar felkelni, és azzal együtt felöltözni, megmosakodni, megfésülködni. Nahát, megint egy ilyen kisgyerek! Hogy mik vannak! Pedig ez a mese nem is mostanában született, hanem még 1975-ben.
Végtelenül tetszik a helyszínválasztása és a szereplők: egy nagy kertben játszódik, ahol három gyerek és az ott lakó, élő állatok közös kis történeteibe pillanthatunk be.
A Mazsola sorozathoz hasonlóan, itt is több mesében érezhető a tanító szándék. Még azt is el tudom képzelni, hogy megjelenésének korában előremutató nevelési elveket írt le az írónő. Hiszen “a nem megfelelően” viselkedő gyerekeket meséiben nem verik meg (ahogy az talán a még korábbi korszakokban teljesen elfogadott volt), és nem is szidják meg vagy kiabálják le.
A Tűz, tűz című részben Labdarózsa, az öreg kutya, úgy veszi rá Barbarát arra, hogy felkeljen és felöltözzön, hogy kicsalogatja házikójából. Azt találja ki, hogy játsszanak valami érdekeset ők, a kert lakói: Tyúkanyó, Baka kutya és Rigó papa, amire Barbara kíváncsi lesz és kibújik az ágyból. A terv pedig be is válik. Erre a megoldásra már szinte azt mondanám, hogy játékos! Mert hát végülis Labdarózsa játékra invitálja a kislányt. Csak az az utolsó bekezdés a mese végén ne lenne ott! Azok a mondatok már valószínűleg csak a felnőtt gondolatait, reményeit tükrözik: Barbara elszégyellte magát, és megbánta, hogy nem kelt fel korábban, mert akkor milyen sokat játszhatott volna már. Ez a mondat pedig elárulja, hogy az invitálás oka nem az volt, hogy a gyereket jókedvre derítse, kapcsolódjon vele, és ezzel segítsen neki helyrebillenni, hanem az, hogy megtanítsa arra, hogy bizony reggel fel kell kelni, különben kimarad a játékból… (hmm…Nektek is beugrik azonnal Kata a Hisztimesékből?)
Sehol, egyetlen mondattal sincs leírva a mesében, hogy Barbara miért nem akar felkelni. A szülő (vagy a kutya) ilyenkor azt gondolhatja, hogy a gyerek nem akar együttműködni, de valójában nem tudja maga sem, hogy miért. Talán annyit gondol még, hogy azért mert kicsi, butuska, nem tudja még mi a helyes, ezért meg kell rá tanítani, meg kell leckéztetni, hogy megismerje a döntéseinek a következményét.
Mi a gyerek viselkedése valójában? Egy segélykiáltás: Egyedül vagyok! Nem érzem jól magam! Gyere légyszíves, segíts nekem! Nem tudom mit tegyek, nem tudom miért érzem így magam, csak azt tudom, hogy rossz nekem!
Egyedül van, elvesztette a kapcsolódás érzését, azt, hogy ő rá valaki figyel, vigyáz, vagy rossz, negatív érzések árasztották el, melyektől szeretne megszabadulni.
Ha tudjuk, hogy ez az ok, már nem tanítani szeretnénk, igaz? Hanem kapcsolódni, megnyugtatni az aggodalmaskodó kis idegrendszerét, vagy átsegíteni őt az érzelmek viharos tengerén, hogy újra jókedvű és együttműködő gyermekünk legyen, olyan, amilyen valójában, amikor minden rendben van vele.
Kapcsolódási szint: 3/5
Ajánlott korosztály: 3-6
