Kicsimackó

Gondoltam, az előző poszt után jól jönne egy vidámabb hangvételű…

Én a napokban a Kisebbemnek (persze a Nagyobb is mellénk ült) Vadadi Adrienn Kicsimackó című könyvéből olvasgattam. 21 rövid kis történet található benne, egy mackócsalád mindennapjairól. A szülők (és picit a történetek is), engem a Misu könyvekre emlékeztetnek: mackómama és mackópapa itt is kedves, nyugodt, szeretetteljes, ráérős, és bölcs megoldásokkal terelgeti a “kicsinyét”, aki amolyan tipikus 3 éves.

Majdnem mindegyik történet egy-egy megoldást mutat be a kisovis korúak körül fellépő helyzetekre. Ezek közül egy-kettő teljesen beleillik a Kapcsolódó Nevelés szellemiségébe, néhány -mondjuk úgy-, semleges, néhány esetében pedig mi más megoldást javasolnánk.

Én most azokat venném sorra, amelyek nagyon “kapcsolódósak”, Ti pedig, ha van hozzá kedvetek, és ismeritek a könyvet, írjátok meg kommentben, hogy mely történeteknél alkalmaznátok valami más megoldást!

A könyv első részében épp kitavaszodott, Kicsimackó viszont csak nem akart felébredni a téli álmából. Mackópapa végül a Kelj fel Jancsi! nevű játékkal csalta ki a puha, meleg ágyikóból. De jó ötlet! Ti ismeritek, emlékeztek erre a játékra?

A Gyúrom a tésztát című mesében mackómama kalácsot sütött, Kicsimackó pedig lopkodott a tésztából. Amikor már tovább nem volt szabad lopkodni, unatkozni kezdett. De mackómamának a tésztát kellett gyúrnia, és mivel Kicsimackó nem hagyta abba a “Játsszál velem!” kérlelést, mackópapa őt gyúrta meg, sőt! Még meg is fonta, felszeletelte, megkente vajjal, mézet is csorgatott rá, és a végén persze … ham-ham-ham mind megette.

Az Összevissza vár című történetben Kicsimackóhoz vendégek érkeztek, ő viszont az összes játékát féltette tőlük. Mackómama így hát kicsit kapcsolódott a kölykökhöz, leült melléjük ( = kapcsolódott hozzájuk), játszani kezdett velük, és egy olyan ötletet hozott, amellyel mindegyik gyereket bevonta a játékba.

A Sárkánymama a kedvencem! És egy következő alkalommal, amikor 5 perc nyugira lesz szükségem, ki is fogom próbálni! Mackómama pihenni szeretett volna a fotelben egy kicsit. Kicsimackó persze nem hagyta. Mackómama “kivette a zárból a kulcscsomót, behozta a szobába, megcsörgette, aztán bedugta a fotel alá, és azt mondta:

– A sárkány kincsei a ládikába vannak bezárva. Ráült a kulcsokra, hogy amíg alszik, valalki meg ne kaparintsa!”

Így persze már tudott pihenni pár percet.

A Fogócska című részben, amikor Kicsimackó és mackómama hazafelé mentek az óvodából, Kicsimackó pedig elpanaszolta a mamájának, hogy mit mondott neki egy ovistársa, mackómama kapcsolódással, játékossággal oldotta fel a helyzetet.

Összességében nekünk az a tapasztalatunk, hogy egy nagyon kellemes kis olvasmány, aranyos történetekkel és Egry Mónika kedves illusztrációival. A kiadó a könyvet 2 és 5 éves kor között ajánlja, amihez hozzá tenném, hogy azért a 3,5 évesemnek itt-ott magyarázatot kellett fűznöm az olvasott szöveg mellé, hogy megértse a mondanivalót.

Ti olvastátok már? Mi a véleményetek róla?