Az a bizonyos falu…

Az a bizonyos falu…

A múlt héten még tavaszi szünet volt nálunk, és ennek okán elmentünk egy kicsit pihenni. Erről szeretnék ma mesélni Nektek, de ez a kicsit kilógó Travel poszt azért mégis kapcsolódni fog a mesekönyvekhez és a Kapcsolódó Neveléshez is, ne aggódjatok!

Svájcban van egy hálózat, Schweizer Reisekasse (Reka) Genossenschaft (magyarul szó szerint: Svájci Utazási Pénztár Szövetkezet), mely még 1939-ben jött létre azzal a céllal, hogy lehetővé tegye az utazást, pihenést, nyaralást szélesebb rétegek számára. Mára ez a non-profit szervezet az egyik legjelentősebb szállásadóvá vált a svájci családi üdülések tekintetében.

Legnagyobb egységei az un. falvak, amelyeket tudatosan a felkapott svájci turisztikai gócpontoktól távolabb létesítettek, támogatva ezzel a kevésbé jelentős (de ugyanúgy gyönyörű) régiókat. A befolyt nyereségből (ennek legnagyobb részét a munkaadók üdülési csekk vásárlásai teszik ki) a szervezet felújítja vagy bővíti a meglévő állományt, egy részéből pedig támogatja a hátrányos helyzetű családokat (anyagi problémákkal küszködőket, fogyatékkal élőket, gyermeküket egyedül nevelőket). Hangsúlyozza, hogy azért fontos az ilyen családokban élő gyerekek számára is lehetőséget adni az utazásra, mert a problémák miatt a szülők folyamatos stresszben élnek, amelyet természetesen a gyerekek is megsínylenek. Nagyon fontos élmény a számukra, ha elmehetnek ők is egy-egy hétre valahova, ahol a szüleikkel együtt önfeledt órákat tölthetnek el, közösen, a gondokat hátrahagyva kikapcsolódhatnak a természetben, új barátságokat köthetnek, majd pedig a szerzett élményeikről ők is beszélhetnek a szünet utáni első napon az intézményben, ahova járnak.

A Reka falvak hihetetlenül család-barátak. Mi azért választottuk most már negyedszer őket, mert tudjuk, hogy mire számíthatunk (mint az IKEÁban :)). Kiságy, etetőszék, hordozó, babakocsi alapfelszereltség az apartmanokban, de több játszótér is van, medence babapancsolóval, játszószoba kisebbeknek és nagyobbaknak, olvasószoba, tv-szoba, nagy közösségi étkező. Ahol most voltunk (másodszor) naponta kétszer etetési időben kisállatokat lehet simogatni. Ezen felül napi egy vagy két alkalommal felügyeletet is biztosítanak a gyerekek számára, valamilyen tartalmas programmal.

Több Kapcsolódó Neveléses posztban, cikkben (pl. itt: https://kapcsolodoneveles.hu/fenntarthato-gyerekneveles…/) volt szó arról, hogy egy gyerek felneveléséhez egy falu kell (afrikai közmondás). Hogy amikor annyira nehéznek érezzük a gyereknevelést a milliónyi napi teendők között többnyire egyes egyedül zsonglőrködve, akkor az azért van, mert ez bizony a jelenlegi társadalmi rendszerünk mellett valóban ennyire nehéz.

Nos, amikor egy hetet egy ilyen Reka faluban töltünk, mindig elgondolkodom rajta, hogy annak az afrikai ősközösségbeli falunak a modern változatát én valami ilyesminek tudnám elképzelni, mert ott mindig annyival könnyebb az élet. És nem csak azért, mert szabadságon van mindkét szülő. Képzeljetek el egy helyet, ahol a kicsit nagyobb gyerekek már akár egyedül is kimehetnek a játszóterekre (ez Svájcban a legtöbb helyen egyébként is így van). Rossz időben, vagy üres órákban lehetünk a játszószobában, ahol valahogy sokkal jobban és szebben megy a játék, mint a saját nappalinkban (ezt nem tudom mivel magyarázni), és így otthon már nem is kell annyi játékot felhalmozni (egyébként sem kellene, de valahogy mégis az lesz a vége). Egy közreműködő gazda segítségével hihetetlen élmény a kicsiknek a napi állatetetés- és simogatás, és lényegében semmi nem kell hozzá, csak az a plusz istálónyi hely, amely ezt lehetővé teszi. Milyen jó lenne egy ilyen helybeli gyerekmegőrző szolgálat, amelyet szükség, vész esetén igénybe lehet venni, vagy akár rendszeresen is, azért, hogy a szülőknek is legyen valamikor egy lélegzetvételnyi szabad idejük. Hogy aztán az ilyen nagyon extrákról, mint a rendelhető pékáru reggelire, helyi kifőzde, heti takarítás, ágynemű- és törölköző csere már ne is beszéljek…

Persze, erre most rá lehet vágni, hogy igen, ez mind megvalósítható, de sajnos pénz kérdése, és itt az egesz elképzelés meg is akad. Sok minden azonban közösségi összefogással is létrehozható lenne, és nem kerülne többe, mint amennyit egyébként is ráköltünk. Az ilyen helyeken pedig gyorsan kialakul egy jó kis közösség, a gyerekek hamar összebarátkoznak a kis sorstársakkal. Ha pedig elképzeljük azt, hogy a távoli jövőben a home office lesz az alapfelállás, és így a munkavégzés helye irrelevánssá válik, talán nem is lenne olyan lehetetlen, nem? A befektetők sajnos nem túl érzékenyek a szociális problémákra, a hasonló tereknek már csak a létrehozásához is szükség van egy csoportra, viszont ha az megvan, a lehetőségek tágak, és akár tovább is gondolhatók: közösen használt játékok, közösségi autók, helyi óvoda, helyi iskola….

Hogy hangzik ez a számotokra? El tudjátok képzelni, hogy egy ilyen közösségben éljetek? Melyik szolgáltatásra, ötletre mondanátok azonnal igent?

Na, de én most nem álmodozom tovább, hanem gyorsan leírom még azt, mielőtt tovább görgetnétek, hogy hogyan is kapcsolódnak mindehhez a gyerekkönyvek. A Reka falvaknak van ugyanis saját gondozású mesekönyvük is (sajnos, azt nem tudom, hogy mindegyiknek van-e, kettőnek, ahol mi már voltunk, biztosan). Ezeket meg lehet vásárolni a recepción, vagy olvasgatni az olvasó szobában. A mesekönyvek helyszíne az adott faluhoz tartozó régió, a történetek pedig egyszerűek, arra a területre jellemzőek. Az Urnäsch-i mesekönyvek szereplői például olyan családok, ahol 3, 4, 5 gyerek van, és a gyerekek szoros kapcsolatot ápolnak a háziállataikkal. Aztán a kiscicákat sajnos el kell ajándékozni, a kiskecske elszökik, a kutyus pedig beteg lesz és elpusztul. Persze a történetek végére minden jóra fordul, mi pedig közben gyönyörködhetünk ezekben a festményszerű illusztrációkban. És képzeljétek… ebben a faluban még a 3 fő épületet is erről a 3 mesekönyvről neveztek el. Hát nem aranyos?!